Ahogyan a mákos és diós bejgli kötelező eleme az ünnepi menünek, úgy mézeskalács nélkül is elképzelhetetlen a karácsony. A mézeskalács eredete a történeti leletek tanúsága szerint egészen az ókorra nyúlik vissza, de hazánkban és németföldön is bizonyítottan készítették már a kora középkor óta. 

Mézeskalács vagy puszedli?

A hazai tradícióban alapvetően két fő fajtája terjedt el a mézes süteményeknek: a puszedli és a mézeskalács. Legtöbbünk fejében kissé talán keveredik is ez a két műfaj, így bajban is lennénk, ha pontosabban meg kellene határoznunk, hogy mi is a különbség köztük. A zavar nem alaptalan: ha megnézzük a különböző leírásokat és recepteket, nem feltétlenül találunk egzakt meghatározást rájuk. 

Kicsit alaposabb vizsgálódás után azt mondhatjuk, hogy a fő különbség:

  • a tészta lágyságában, (ami a méz és a zsiradék eltérő arányának köszönhető),
  • továbbá a formázásban rejlik,

aminek eredményeként:

  • a puszedli külsőre pufókabb és állagra puhább, akár azonnal is fogyasztható, és jellemzően gömbölyded cipócska formájú,
  • míg a mézeskalács vékonyabb és keményebb (megpuhulásához idő kell), általában valamilyen formára szaggatják, és változatosan kidíszítik.

Klasszikus mézeskalács

Itt érvényesül igazán, hogy ahány ház, annyi szokás: a legtöbb családnak megvan a maga generációról generációra öröklődő receptje, de az interneten szintén se szeri, se száma a különböző receptúráknak.

Ezek persze a legfőbb összetevőikben jobbára megegyeznek:

  • méz (150 g),
  • tojás (3 db),
  • finomliszt (450-500 g),
  • porcukor (200 g),
  • fűszerek,
  • csipet só,
  • sütőpor vagy szódabikarbóna (utóbbiból 1 teáskanál),

– az összetevők mellé zárójelbe odaírtuk a figurás formák készítéséhez számunkra legjobban bevált arányokat. Amiben esetleg érdemi eltérés lehet: egyes receptek tartalmaznak vajat is, amitől valóban egyből puha sütiket kapunk, ám ilyenkor a formák könnyebben deformálódnak és pufibbak lesznek. Természetesen érdemes kikísérletezni, kinek mi válik be legjobban.

Az összeállítás igen egyszerű: az alapanyagokat kézzel összedolgozzuk – utoljára kerül bele a tojás és a folyós állagú méz. Csak annyi a fontos, hogy gyors mozdulatokkal dolgozzunk, mert a kezünktől felmelegedő tészta gyorsan ragadóssá válik. Kilisztezett tálban folpackkal lezárva egy napra hűtőbe tesszük. Másnap lisztezett felületen 2-4 mm vastagságúra nyújtjuk, kiszaggatjuk, sütőpapírral bélelt sütőlemezre tesszük, tojással vagy esetleg cukros tejföllel megkenjük, és előmelegített sütőben kb.180-200 fokon 5-10 perc alatt készre sütjük.

Fűszerként érdemes használni:

  • őrölt fahéjat,
  • őrölt szegfűszeget,
  • reszelt friss gyömbért vagy porítottat,
  • őrölt kardamomot,
  • reszelt (kezeletlen) citrom- és/vagy narancshéjat.

Az őrölt fűszerekből tehetünk egy-egy teáskanálnyit, vagy helyettesíthetjük őket készen kapható mézeskalács fűszerkeverékkel.

Díszítés

Tojáshab minta

A klasszikus mézesbábos díszítés a cukros tojáshabbal való írókázás, amivel gyönyörű hagyományos vagy éppen ötletesen kreatív és akár vicces mintákat rajzolhatunk az aranybarnára sült figurákra. Az is nagyon mutatós, ha teljesen befedjük vele fehérre az egész süteményt, esetleg keskeny peremet hagyva a szélén. 

A pontos mintázáshoz nagyon kemény tojáshabra van szükségünk, mert különben szétfolyik a minta. Egy tojásfehérjéhez legalább hat-hét evőkanál szitált (!) porcukor kell fokozatosan adagolva (ebből létezik bio nád porcukor is), de adhatunk hozzá pluszban étkezési keményítőt és egy kis sót is. A már alig folyó habot legjobb vékony nejlonzacskóba tölteni kisebb részletekben, és a sarkán aprócska lyukat ejtve elkezdeni az írókázást. Némi türelemmel gyermekek is meg tudják csinálni.

Színes bevonat

Akár a cukormázat is megszínezhetjük ételfestékkel, így különböző színű mintákat rajzolhatunk. De dolgozhatunk színes fondant-nal is, amivel akár teljes felületeket is befedhetünk, majd arra mintákat készíthetünk.

Cukorkadíszek

Kisgyerekeknek egyszerű és tetszetős díszítési mód a színes cukorkákkal való dekorálás: ebben az esetben még sütés előtt nyomkodjuk a kicsit vastagabbra hagyott tésztába a színes drazsékat (például m&m’s vagy francia drazsé), de használhatunk színes tortadarát vagy dekor gyöngy cukorkát is – ezeket utólag tojásfehérjével is ráragaszthatjuk a felületre.

Klasszikus puszedli

A puszedli puhább és pufókabb sütemény, mint a kiszúróval készülő mézeskalács. Ez a nagyobb mennyiségben adagolt vajnak köszönhető – receptje válogatja, de nagyjából a mézzel azonos súlyú vajat tartalmaz a tészta. Ezt szintén pihentetjük legalább egy éjszakán át, ám a formázás jóval egyszerűbb: kézzel sodorjunk belőle diónyi, kissé lapított gombócokat.

Díszítése

Cukormáz

Klasszikusan ezt is cukros tojáshabbal díszítjük, ám itt elegendő vékonyan beleforgatni a habba a puszedliket és megszárítani.

Csokimáz

Gőz felett felolvasztott csokiba is márthatjuk a sütiket, félig vagy teljesen, illetve bevonhatjuk a felületét ecset segítségével. Ízléstől függően ehhez használhatunk tortabevonót, tejcsokoládét vagy magas kakaótartalmú étcsokit is. Mielőtt megszilárdulna a máz, lehet még szórni rá színes tortadarát.

Mintázhatunk is az olvasztott csokival, hasonlóan a tojáshabos írókázáshoz, ám itt különösen oda kell figyelni a csokoládé hőfokára és állagára.